Két falevél, fenn a lomb tetején,
vígan él, és egy szép napon nyár elején,
ahol áll a leány, oda néz a legény,
íme így indul el a regény.
Száz tüzes bók súgva száll fenn a fán,
és a lány elpirul minden szép szó után,
s mikor éjszaka felkel a Hold és a szél,
összeér csókban a két levél.
Még esküvő ily szép sose' volt,
százmillió levél táncolt.
Így ünnepeltek hét napon át,
csupa virág volt a világ,
És a két falevél, fenn a lomb tetején,
vígan élt, míg egy szép napon ősz közepén
jött a kőszívű, vén, irigy szél, s nagyot fújt,
és a két levél a sárba hullt.
A két falevél, fenn a lomb tetején,
vígan élt, míg egy szép napon ősz közepén
jött a kőszívű, vén, irigy szél, s nagyot fújt,
és a két levél a sárba hullt.
Ez a pár szépen élt,
s a regény végéhez ért
