Van néha úgy, hogy megbocsátunk.
Van néha úgy, túl hamar elválunk.
Az új, nagy csodát még magam is várom.
Ezzel még tartozom.
Véletlen volt, az, ahogy indult.
Véletlenül igazán (nagyon is) jó volt.
Én rontom el valahol mindig.
S már hozzád sem tartozom.
Szenvedni nem jó, és azt titkolni kell.
Én sem ordítottam fel.
De hogy miért nem tettem, még most sem tudom?
Ezzel még tartozom.
refr.:
Sírnék, de azt régen sem tudtam.
Rohannék hozzád, de a kulcsod másnál van.
És ez nem jó. Rossz ez így nagyon.
Még hozzád tartozom.
Elmondanám, de ma sincs szó rá,
a késői könny mért válik sóvá.
Sós könnyedet oldja fel csókom.
Ezzel még tartozom.
refr.
