Azt hitted az élet játék és színészet,
Tévedni emberi dolog.
Kínoztál sok szívet, gyötörtél lelkeket
Te ezt már nem is titkolod.
Szívemben emléked
Úgy jár, mint kísértet, nem jelez csak tovább áll.
Nem értem mért teszed, mért kell, hogy féltselek
Mért várjak mégis csak csodát?
Kinn kopog az eső, s álmokat rég nem sző
A vágyakozó bús szívem.
Rájöttem tévedtem, most kéne elmennem
De nincs erőm, hogy megtegyem.
Nem tarthat vissza más
Csak a vágyakozás, hogy újra velem légy,
Hidd el, hogy nem kell soha más, remélem lesz még folytatás,
Te nem lehetsz másé csak az enyém!
Kinn kopog az eső, s álmokat rég nem sző
A vágyakozó bús szívem.
Rájöttem tévedtem, most kéne elmennem
De nincs erőm, hogy megtegyem.
Nem tarthat vissza más
Mert úgy kínoz a vágy, hogy újra velem légy,
Hidd el, hogy nem kell soha más, remélem lesz még folytatás,
Te nem lehetsz másé csak az enyém!
Te nem lehetsz másé csak az enyém!
