Összetört a fény a diszkógömbök tükrében.
Stroboszkóp vakít. A fehérségben úgy érzem,
Hogy minden olyan, hogy minden olyan súlytalan.
Pár feles kéne még, hogy azzal hozzam vissza magam.
Az összes szombaton itt ugyanaz a playlist pörög,
De már nem érdekel, mert nem a zene miatt jövök.
Szóljon hajnalig, vagy sose érjen inkább véget,
Ha kitölti bennem ezt a rohadt ürességet.
Táncolok, és - lassítva mozog - mindenki más csak lassítva mozog.
Hol van az a nyár? Nem tudom milyen messze van.
És kicsit se fáj, de kiütném már végre magam.
A szemem olyan szép, olyan szép akár a Balaton -
Ezt mondogatják, ha azt hiszik én is akarom.
Mindegy, leszarom, csak rendeljék az italokat -
Részegen futok rebbenő neonok alatt.
Itthon ébredek, az éjszakából annyi maradt,
Hogy a diszkógömbök szerteszét törték a mosolyomat.
Táncolok, és - lassítva mozog - mindenki más csak lassítva mozog.
